A meditáció jelentősége, fajtái és szükségessége

A meditáció legalább hatezer éves tudomány, mely kiegyensúlyozottá, békéssé, tesz minket, boldogságot kölcsönöz nekünk és segít a stresszt átformálni. Sőt, ez a természetes állapotunk, csak általában a felszínes világban, éppen valami mást játszunk, mással azonosítjuk magunkat.

A meditációnak számos értelmezési módja van mind az ezoterikus, mind pedig az autentikus keleti hagyományokban. anicca_impermanence_seed_BuddhaAz eltérés általában a meditáció gyakorlásának mikéntjében, az alkalmazott technikák működési mechanizmusában mutatkozik meg.

Egy valamiben – általában – azonosak az értelmezések:
a meditáció az elme „kikapcsolására” való törekvés, vagy a tudatos gondolkodás, az érzékszervi tapasztalások megfigyelése .
Eme célt alapvetően háromféle módon igyekeznek elérni a különféle módszerek:

koncentrációval (erőlködéssel)
kontemplációval (elmélkedéssel)
az előző kettőtől teljesen eltérő automatikus túllépéssel  (TM)

Prof. Dr. Jonathan Shear a Kalifornia Egyetem filozófia professzora egyike azon kutatóknak, akik a különféle meditációs módszereket vizsgálják. Jonathan professzor 1960 óta kutatja a meditációs módszereket. Egyik, 2006-ban megjelent tanulmányában igazolta, hogy a meditációs technikák egymástól eltérő szenzoros és kognitív folyamatokat igényelnek. Dr. Fred Travis agykutatóval 2010-ben megjelent közös tanulmányukban arra is rámutattak, hogy a módszerek neurofiziológiai hatásai is egymástól teljesen eltérőek. Egy másik kutatópáros, Dr. David Orme-Johnson és Walton pedig 1998-ban a különféle meditációs módszerek okozta viselkedési eredményeket vizsgálta. Travis és Shear végül 2010-ben a háromféle meditációs módszerre karakteresen jellemző EEG-mintákat, kategóriákat alkotott meg. A meditációs módszereket kutató tudósok is tehát már tényként kezelik azt az állítást, miszerint nem egyforma hatásúak a különféle meditációs módszerek. Alább a meditációs módszerek három alapvető típusa – működési mechanizmusaik, és az agyfiziológiai hatásaikat olvashatják.

1.: Koncentrációt, összpontosítást igénylő meditációk
E típusba tartozó módszerek (pl. Zen, Buddhista Együttérzés Meditáció) a meditáció tárgyán történő figyelem-fenntartást elmebéli kontrollal, erőlködéssel valósítják meg. Agyfiziológiai hatásuk: béta2 (20-30 Hz) és a gamma (30-50 Hz) EEG-frekvenciasávok együttes aktivitása. A béta2 és a gamma a figyelem tartós ellenőrzésével, fenntartásával, és a meditáció tárgyára való összpontosítással hozható összefüggésbe. A koncentráció miatt e módszereknél történik meg legnehezebben az elme lecsendesedése a fokozott mentális aktivitás, a meditáció tárgyára történő fókuszálás miatt.  Használhatják ezt művészek vagy akár sportolók is, ha nem tudnak róla akkor is, spontán módon.
A zenben ilyen pl. a tea  szertartás

2.: Kontemplációt, elmélkedést igénylő meditációk
A második típusba tartoznak az elmélkedős, vagy éberség-alapú módszerek, néhány ismertebb ezek közül: Zazen, Mindfullness, Vipassana. E módszerek lényege a meditációs tapasztalatok, a meditáció tárgyának ártatlan, szenvtelen szemlélése, intellektuális analizálás nélküli megfigyelése. Agyfiziológiai hatásuk: elülső agylebenyi théta (5-8 Hz), és emellett (a Vipassanát kutató Cahn, Delorme, és Polich tudósok szerint) több mint 10 év „profi” Vipassana-gyakorlást követően gamma (30-50 Hz) EEG-aktivitás. Az elmélkedős módszerek bár irányított kontrollt nem alkalmaznak, a mentális aktivitás terén az elme mégis aktív marad, hiszen egy adott gondolaton, vagy valamely megfigyelésen (például a légzésen), magán a meditáció tárgyán kell „ringatózva, szabadon” maradni.

3.: Automatikus, „Ön-Transzcendáló” módszerek
A Transzcendentális Meditáció (TM) technikája, valamint Travis és Shear szerint a Csikung tartozik e harmadik csoportba. A TM erőfeszítést, mentális kontrollt és elmélkedést, szemlélődést vagy megfigyelést sem alkalmaz, a gyakorlatra erős alfa1 EEG-koherencia jellemző. Az alfa1-koherencia a csökkenő, lenyugvó mentális tevékenység és a mély pihenés együttes jelenlétével azonosítható. Míg a koncentrációs és az elmélkedős módszerek egyaránt igényelnek némi mentális erőfeszítést (utóbbinál: a koncentrációhoz képest könnyedebb kontrollt), az automatikus, „Ön-Transzcendáló” módszerek – így a TM – magát a meditációs folyamatot is túlhaladja, innen a „transzcendentális” szó értelme: túllépni. Travis és Pearson kutatók a TM-et a tapasztalat nélküli éber tudatosságként, az alacsony stressz-szinttel és -válaszokkal párosított transzcendentális, vagy tiszta tudatként jellemzik. A Csikung egy igen lágy és könnyed meditatív mozgásforma, e könnyedség ad magyarázatot az alfa-koherenciára.

nevtelen(Forrás: Balázs Rozália)

Buddha szerint a meditáció szükséges a megvilágosodáshoz

Sziddharta Gautama  a szenvedés okfejtését a legmélyéig átélve és megértve elérte a Felszabadulást, és onnantól kezdve a Buddha-ként ismerjük. A Buddha szó felébredettet jelent, valakit, aki felébredt a dolgok összevisszaságából, ezáltal felismerte valódi természetét. Ahhoz, hogy mi is haladhassunk előre, és egyre kevesebb belső és külső szenvedés legyen jelen életünkben, meg kell ismernünk a körülöttünk lévő jelenségvilágot, és magunkat, mint olyan jelenséget, aki tévesen azonosul ezekkel a tapasztalásokkal.

Mi értelme a meditációs gyakorlatoknak? 

A meditáció  megtanítja a test uralását, mert a test sosem kérdőjelezi meg a gondolatokat (a hülye gondolatokat sem), így aki az elméjét (gondolatait, érzéseit, hangulatait) uralja, az egészségre tehet szert. De természetesen mindig lehetnek kivételek.

Az élet színes, bármi megtörténhet… De mindezeken kívül a valódi meditáció nem azért van, hogy rugalmasabbak, kreatívabbak, boldogabbak, békésebbek, egészségesebbek legyünk hanem, hogy meg tudjuk kik vagyunk valójában. Honnan jöttünk mielőtt megszülettünk és hova jutunk miután meghal a testünk? Ez már nem a „lebutított változata” a meditációnak. És a meditáció (gondolat-nélküliség) szép lassan felolvasztja a gondolkodó elmét és választ kapunk ezekre a nagy kérdésekre, ha nem is olyat, amit az elvárásunkkal hozunk létre… Célja a megvilágosodás

Meditáció és terápia

Amikor terápia nélkül meditálunk, és ez különösen igaz a mai korokban, annyi történik, hogy kiugrunk a félelmek, fájdalmak és egyéb emóciók tengeréből. Lesz a nyugodt kis szigetünk a meditációban, valamint a nagyvilág és a tudatalattink kavargó örvénylése.Leszünk ’mi’, a „nyugodtak” és az ’ők’, a „tébolyodottak”. Spirituális keresők milliói, akik a terápiát nagymértékben hanyagolják, kénytelenek műmosolyt erőltetni az arcukra a nap nagy részében, miközben bennük iszonyatos harc dúl.

Egy jó, eredményes belső munka, folyamat úgy néz ki, mint az autóban a kuplung és a gázpedál. Kilencven százalék terápia-tíz százalék meditáció. Nyolcvan százalék terápia-húsz százalék meditáció. És így tovább a teljes kipucolódásig…

Nem bújhatunk ki a terápiás folyamat alól, hiszen épp ez földi inkarnációnk célja. Az Isten, a Létező, az Egység rajtunk, törött üvegcserepeken keresztül szemléli magát, és a valóság részeit. Ha hanyagoljuk hozott, kialakult apró zárványaink egyesével történő megvizsgálását, és ezáltal kipukkantgatását, éppen hogy földi létünk fő feladata alól bújunk ki. Minél hamarabb vizsgálgatjuk a ránk eső részt, végezzük el a házi feladatot, annál hamarabb térhetünk